1919-ben Walter Gropius alapította Weimarban a Bauhaus néven ismertté vált képzőművészeti csoportot. Olyan művészek működtek a weimari iskolában, mint Kandinszkij, Klee, és a magyar Moholy-Nagy László. Gropius tevékenységét a liberális Weimari köztársaság is támogatta. A historizmussal szakított és úttörője volt a funkcionalizmusnak, az üveg–beton építészetnek. A nácik hatalomra kerülése után Gropius kénytelen volt emigrálni. Nagy-Britanniában telepedett le, majd élete további részét az Amerikai Egyesült Államokban töltötte. 1969-ben hunyt el Bostonban 56 esztendeje ezen a napon.
Gropius célja az volt, hogy a művészet „lemenjen a gyárakba” – a Bauhaus tárgyai gyakran sorozatgyártásra is alkalmasak voltak.
Az általa és tanítványai által tervezett bútorok (pl. csővázas székek) ma is ikonikusak.
A Dessau-i Bauhaus épülete (1925–26) máig az egyik legismertebb modern épület – üvegfalak, szabadon álló falak, acélszerkezetek jellemzik.
Bár a kor szelleme nem kedvezett ennek, Gropius a Bauhausban lehetőséget adott nőknek is a művészeti és iparművészeti tanulmányokra. (Pl. Anni Albers, híres textiltervező)
Gropius munkássága jelentősen hozzájárult az International Style kialakulásához, mely letisztult, díszítéstől mentes, funkcionális építészeti irányzat.
Gropius és a Bauhaus filozófiája tovább él a minimalista dizájnban, az építészetben, az ipari formatervezésben és még a tech cégek (pl. Apple) letisztult stílusában is.
