Friedrich Wilhelm Murnau: Faust – némafilm orgonakísérettel
Fassang László koncertje
Friedrich Wilhelm Murnau 1926-ban bemutatott némafilmje a korszak egyik legköltségesebb és legtöbb újszerű technikai megoldást felvonultató alkotása volt. „A Faust-film varázslat. Goethe a Faust-mondával egy bábszínházban találkozott. A bábszínház primitív históriájától a goethei tragédiáig hosszú az út, de nem fejeződött be. A folytatása: a Faust-film” – írta 1926-ban a Színházi Élet című lap. Az elbeszélt történet ugyanakkor csak részben követi Goethe világirodalmi klasszikusát, a cselekmény egyes fordulatai a Faust-legenda német népköltészeti hagyományából származnak. A film eredeti zenéjét a maga idejében igen népszerű Werner Richard Heymann szerezte, de a későbbiekben számos további változat született a monumentális alkotáshoz. Fassang László a Müpa fenséges hangszerén improvizálva kapcsolódik a filmhez. Bár „a vászon mozdulatlan, nem befolyásolja a zene, mégis el lehet érni olyan hatást, mintha a zene indítana el bizonyos folyamatokat” – vallja Fassang, aki egyszerre szerzője, előadója és karmestere a produkciónak. Miként egykoron a „moziorgonisták”, ő is ihletet merít a klasszikusokból, a Liszt Ünnep nyitókoncertjén Fassang zenéje a forradalmian újszerű Faust-szimfóniát, Liszt egyik legfontosabb művét is megidézi.
Jegyek és részletek: https://f.mtr.cool/oiizagrbsn
.
Murnau’s Faust from 1926 is not only one of the silent film era’s greatest achievements but a visual poem whose power still resonates nearly a century later. At the Liszt Fest, László Fassang won’t merely accompany the film: his live organ improvisation adds a whole new dimension.
An exceptional audiovisual experience awaits on 10 October – let’s get in the mood with this striking film excerpt!
Murnau Faust-ja nem csupán egy adaptáció, hanem egy önálló műalkotás. Egy film, amelynek képi világa ma is lenyűgöző, filozófiai mélysége pedig örökérvényű. A jó és a rossz, az idő és a vágy, a hatalom és a szeretet örök témái elevenednek meg benne – egy olyan formában, amely talán soha nem veszít aktualitásából.
Ha szereted a klasszikusokat vagy érdekel a német expresszionizmus, Faust kötelező darab. Nemcsak a film történetének egyik csúcsa, de egy örök mementó is az emberi lélek harcáról.
A sötétség és fény allegóriája – Murnau Faust-jának örök ereje
F.W. Murnau 1926-os Faust című némafilmje a német expresszionizmus egyik legnagyobb remekműve, amely nemcsak a látványával, hanem mélyen filozofikus tartalmával is maradandó élményt nyújt. Goethe klasszikusának adaptációja ugyan jelentős mértékben eltér az eredeti műtől, mégis lenyűgözően ragadja meg az emberi küzdelem lényegét a jó és a rossz között.
A látványvilág – a sötétség képei
Murnau Faust-ja vizuális mestermű. A film képi világa a korabeli technikai lehetőségeken messze túlmutat. Karl Freund operatőr munkája egészen hipnotikus: a drámai fény-árnyék játékok, a szürreális díszletek, a torz perspektívák mind az expresszionizmus jellegzetes elemei, amelyek itt különös módon szolgálják a történet misztikus és démoni világát.
Különösen emlékezetes a film nyitójelenete, ahol az Apokalipszis lovasai elhaladnak a föld felett – ez a jelenet egyszerre monumentális, félelmetes és gyönyörű.
Mephisto – Emil Jannings démoni jelenléte
Emil Jannings Mephistója a film egyik legnagyobb erénye. Az ő alakítása nem csupán sátáni, hanem gyakran groteszk módon komikus is, ami különleges hangulatot ad a karakternek. A torz arc, a hatalmas köpeny, a sunyi mosoly – mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy Mephisto egyszerre legyen félelmetes és lenyűgöző.
Jannings úgy játssza el a gonoszt, hogy az nem csak egy külső erő, hanem az emberi gyarlóság megtestesítője is lesz.
Faust alakja – az emberi gyengeség drámája
Faustot Gösta Ekman játssza, akinek karaktere jóval esendőbb, mint a klasszikus változatban. Itt Faust nem az örök tudásra szomjazó filozófus, hanem egy megtört ember, akit a világ fájdalma és a szenvedés iránti tehetetlenség hajszol a sötét alkuba.
A film egyik legerősebb motívuma a fiatalság utáni vágy – Faust Mephistóval kötött szerződése nem csupán hatalomról, hanem az idő feletti uralomról is szól.
Gretchen tragédiája – a melodráma szívében
A film második felében Gretchen története kerül előtérbe, ami egy klasszikus melodrámai szálat hoz be. A szerelmi szál, az ártatlanság elvesztése, a társadalmi kirekesztés és végül a tragikus végzet mind azt hangsúlyozzák, hogy a bűn nem csak egyéni döntés kérdése, hanem társadalmi következményekkel jár.
Murnau itt különösen érzékenyen mutatja be Gretchen sorsát, akinek tragédiája talán még megrázóbb, mint Fausté.
A befejezés – a megváltás képei
A film utolsó képkockái radikálisan különböznek az expresszionista horror tónusától. A szeretet ereje győzedelmeskedik, még Mephisto fölött is. Ez a zárlat, amely inkább spirituális, mint filozófiai, egyfajta meglepő optimizmussal zárja le a sötét történetet. Murnau szerint még a legsötétebb úton is vezethet út a fény felé – ha az ember képes szeretni.
