Az árnyék nem pusztán a fény hiánya. Emlékezet is. A régi kövek között néha évszázadok hangjai ébrednek fel, s ilyenkor a halál nem a csend nyelvén szól, hanem a régiek énekén.
Tavaly június hatodikán Murnau Nosferatuját vetítették a Nemzeti Sírkertben a Deák Mauzóleumnál. Nem is akárhogyan; élő zenei kísérettel a későreneszánsz madrigálok világa, valamint a 17. zsoltár és egy pestis elleni imádság gregorián dallamai ötvöződtek. Lenyűgöző előadás volt! Hans Leo Hassler, Luca Marenzio, Henry Purcell, Josquin des Prez, Clemens non Papa, Cristóbal de Morales, Heinrich Isaac, Orlando di Lasso és – legfőképpen – a titokzatos múltú Carlo Gesualdo extravagáns madrigáljainak részletei is elhangzottak. Hosszabban érleltem a gondolatot, hogy mementóként egy, az este hangulatát is tükröző, de az ott elhangzottakat kiegészítő önálló hangfolyamot állítsak össze. Íme. Ave, morituri te salutant!
Byrd - Circumdederunt me
Pierre de Manchicourt - Lamentation faite sur la mort
Tomás Luis de Victoria - Caligaverunt oculi mei
Carlo Gesualdo - Sacrae Cantiones
Claudio Monteverdi - Lasciatemi morire
Cristóbal de Morales - Parce mihi, Domine
Hildegard von Bingen - O vis aeternitatis
Pérotin - Viderunt omnes
Luca Marenzio - Crudel, acerba, inesorabil Morte
Gregorio Allegri - Miserere me
Benedictine Monks Of Santo Domingo - Media Vita In Morte Sumus
Carlo Gesualdo de Venosa - Moro, lasso, al mio duolo
Orlande de Lassus - Timor et tremor
Robert White - Lamentations
Pierre de la Rue - Absalon Fili Mi
Tomás Luis de Victoria - Versa est in luctum
